Óriások és törpék [antikvár]

Ring a csónak a Dunán, aranyló napsugarak úsznak a folyó hullámain. A nap már csak fél arcát mutatja a hegyek fölött: alkonyul. Egy szép, vidám nyári vasárnap végéhez közeledik. Nagyon jól éreztük magunkat a Természetbarátok sporttelepén, s most sok más csónak közt ring lefelé a Dunán a mienk. Vendégek is ülnek benne. A kormányülésen egy élénk-fekete szemű fiatalember, előtte kerek arcú kislány. Csend van a széles, nagy folyón, csak a lapátok csobbannak a vízen, csak a mese halk szava hallatszik. A mi vendégünk mesél az előtte kuporgó kislánynak, az meg nagy, csodálkozó szemekkel ül s figyel, s egyszer-egyszer vidáman, hangosan felkacag. S figyelünk mi is, felnőttek; ha akarjuk, ha nem, magával ragad bennünket is a meseszó, együtt izgulunk, kalandozunk, örülünk mi is a mese hőseivel. Nincs szó csodálatos eseményekről, tündérekről, boszorkányokról, csak élő, hús-vér kicsi és nagy emberekről s mégis: a mesevilág édes levegőjét szívjuk. Csak éppen ismerős, nagyon ismerős ez a levegő, hasonlít a valódihoz és úgy érezzük, mi valamennyien hősei lehetnénk, sőt vagyunk is ezeknek a meséknek. Siklik a csónak, ringunk a folyó s a halk mese hullámain. A kislány visszafojtott lélegzettel figyel s szemében ott csillog a vágy: csak még soká tartana, ne lenne vége, jó lenne késő estig elhallgatni Endri meséjét. Mert a fiatalember azon a sok-sok év előtti vasárnapon a csónakban Ságvári Endre, a kislány pedig a kicsi Ágnes, akit Endri (így hívtuk őt) olyan gyengéd odaadással szeret. Nagy szeretettel oktatgatja, tanítja a világ szemléletére az ő okos, talpraesett kis húgocskáját; ezért is mesél neki. Hiszen a mese is fénykép, az igazi mese az igazi világot tükrözi, S nemcsak az igazi világ, a mesélő fényképe is benne van a történetben. Ahogy ott, akkor a Dunán elhallgattam, arra gondoltam, a mi Ságvári barátunk bátor mosolyával indulnak útnak mesehősei, az ő sosem szűnő lelkesedésével fognak munkához, hogy sorsukon változtassanak s az ő embert s világot javító akaratával törnek át, ha kell az őserdő bozótjain.