Összes mesék és történetek II. [antikvár]

A nagyanya. Nagyanya olyan öreg, annyi a ránc rajta s oly fehér a haja, de a szemei ugy tündökölnek, mint két csillag, de még a csillagoknál is sokkal szebbek, olyan szelidek, hogy jól esik beléjük nézni. Meg aztán nagyanya a leggyönyörűbb történeteket tudja s van egy ruhája, nagy, nagy virágokkal, nehéz selyemszövetből, amely csak ugy suhog. Nagyanya sok mindent tud, mert jóval előbb élt már, mint apa meg anya, ez már olyan bizonyos, mint a szentirás! Van egy ezüstkapcsos zsoltáros-könyve s azt sürün forgatja s annak közepében van egy rózsa; egészen kiszáradt és lapos, nem olyan szép, mint nagyanya pohárban álló rózsái, de azért mégis csak erre mosolyog nagyanya legnyájasabban s akárhányszor könny szökik a szemébe. Vájjon miért is nézegeti igy azt a hervadt rózsát a régi könyvben ? Meg tudod-e mondani? Valahányszor nagyanyának könnyei hullanak a rózsára, a rózsa megduzzad, szine megélénkül, illattal telik meg az egész szoba, eltűnnek a falak, mintha csak köd és pára lettek volna s gyönyörű erdő zöldéi köröskörül, a lombok között betűz a nap és nagyanya . .. igen bizony, nagyanya egészen ifjú, szép, aranyfürtü, kerekarcu, piros-pozsgás leány, bájos és vonzó, a rózsa sem lehet üdébb, de a szemei, azok a szelid biztató szemek, igen, - ezek a nagyanya szemei.