Őszi kert [antikvár]

Valahol Paripám Valahol messze-messze kinyílt egy ablakocska, hej, ablak, ablakocska. Beugrott rajta csendben egy pici csillagocska, hej, csillag, csillagocska. Editke aludt, s reggel, hogy szemét felnyitotta, ott ragyogott szemében a csillag, csillagocska. Van nekem paripám, csillagos, nem eszik az szénát, se zabot. Hányja a patkója a havat, csillagréten keres társakat. Folyékony ezüstöt legelész, a patkója arany, szíve réz. Van nekem paripám, csillagos, repül, ha hátára pattanok.