Őszi robbanás [antikvár]

Részlet a műből: I Somfai Dávid az ezerkilencszázötvenhat október 23-át követő őszi napokon a hajdani Szent Lőrinc puszta Szarvas csárdának nevezett megállójában, a sárga keramitkőkockákkal kirakott volt Üllői úton, akkor Vörös Hadsereg útján éppúgy nem szállt föl a 42-es vagy 50-es villamosra, hogy a főváros külső kerületének legmagasabb pontjáról néhány megállónyit aláereszkedve bemenjen a gimnáziumi osztálytermébe, mint a többi, környékbeli kertes házakban lakó osztálytársa. A rádió, két nappál a forradalom kitörése után közölte, az iskolák további intézkedésig zárva tartanak. Az az ősz a forradalomé volt. De mintha már a január tizenkettediki, Magyarországon szinte ismeretlen földrengés is vészjósló évet ígért volna. Úgy reggel háromnegyed hét tájban Tánosné, akivel Dávid és apja összeköltözött, éppen csak világos színű kombinéjában szaladgálva a lakásban ideges, félelemmel teli hangon ébresztgette őt és a saját fiát. Akkor érezte Dávid meglepődve a díványa alatt remegő földet, és nézte feje fölött a saját tulajdonú bérházuk lakásából a költözéskor magukkal hozott csillár himbálódzását, amint csörömpölnek az egymáshoz koccanó üvegrudacskák. Leugrott a díványról, és gyorsan a ruháját kereste. Egy hónappal később pedig, február kilencedikén, 17-18 fokos hideg volt, és a gimnáziumban háromhetes szénszünetet tartottak.