Őszült hajad [antikvár]

őszült hajad Bele túrnék őszült hajadba, a göndörödő fodraidba, nem engeded. Fejed fordítod és tiltakozol, mosolyogva. Persze régen volt, igen régen! Dús hajad kedves barnasága: fénykép róla, keretbe fogva, nézel rám, nem a nagyvilágba. Bele túrnék őszült hajadba, vagy gyengéden megsimogatnám, legalább ennyit. Éveinket, közös múltunkat elfogadván. Őszült hajad megsimogatnám, nem akarod. Megértem én és nem szólok. Kérdezni sem kell. Úgyis hiába kérdeném.