Otthon [antikvár]

Az országúton. A zöldháti vásárra csak úgy tódúlt a nép. Felső-Magyarországon nagy híre volt a zöldháti vásárnak, bár mindig a nyár derekára esett, mikor a forró nap csak úgy égette, tikkasztotta a szegény földet. Még százával állott a kocsi az alacsony vámház előtt, mely az országút mentén útját állotta mindazoknak, a kiknek kocsijában valami rejtegetni való akadt. Vén, kiszolgált katonából lett vámhivatalnok és négy fináncz éjjel-nappal ott őrizték az országutat Zöldhát határán és minden közeledő kocsit megállítottak útjában. Keresztűl motozták még a lovaknak szánt kis szénát is és ha akadt valami elvámolni való, annak bizony jól megszabták az árát. A hosszú szekérsor végén valami nevetségesen szánalmas sátorkocsi-féle állott. A kocsi két oldala ugyanis ócska, foltos vászonnal volt bevonva; e fölött óriási tető emelkedett színes papirból és rongyokból össze-vissza ragasztva...