Ötven mese [antikvár]

Részlet a könyvből: Hinta, palinta... Örökös nyár ragyog ott messze, messze Kínában, a nagy Sárga folyó mentén, ahol a három kis kínai csemete, Csüng-Lóg, Csüng-Leng, Csüng-Csak lakik. Vidám lurkó ez a három copfos vitéz, akik módfelett büszkék gyönyörű, hosszú fekete copfjukra. Ha háromszor a nyakuk koré csavarták, még akkor is a földet verdeste tömött, erős hajfonatuk. Irigyelték is ezért a többi kínai úrficskák, mert Kínában a hosszú copf az, amire a legbüszkébb minden épkézláb ember. Kínában is van eperfa, éppen úgy, mint nálunk. És a három kínai gyerek vígan játszadozott az eperfa alatt, amikor egyszerre csak felkiáltott a kis babszemnyi Csüng-Csak: - Szeretnék hintázni! Két bátyja, Csüng-Lóg, meg Csüng-Leng, összenézett. Dehogy is volt szívük megtagadni kis öccsüktől ezt az örömet. - Hát jó, csinálunk neked hintát az eper fára -.mondotta Csüng-Lóg. - Igen ám, de miből? - kérdezte Csüng-Leng. Széjjelnézett most az udvarban Csüng-Lóg. És a fészerben megpillantott egy ócska kötelet.