Patyolatvár [antikvár]

Részlet a könyvből: Több évszázaddal ezelőtt itt, a manapság látható mellett. egy egészen másféle város állt. Ulpiana volt a neve. Hogy a mi gyermekeink meg azok, akik majd később születnek, el ne feledjék ezt a nevet: a város legszebb részét, amelyben ma élünk - azt a részt, amelyben egyre szaporodnak a többemeletes épülettömbök és toronyházak - erről az ősi településről nevezték el, amelyben valamikor réges-rég, és ki tudná hogyan, éltek elődeink. Az új, korszerű városnegyed csaknem központi részében egy magasba szökő, többemeletes épület látható, amelyben feleségével és két gyermekével egy építészmérnök él. Lakása a harmadik emeleten van. A városnak ebben a részében lakó gyerekek valamennyien jól ismerik a mérnököt, mert pihenés közben gyakran ki szokott járni az erkélyre, s ott egyre méreget valamit, hogy aztán bűvös szemével csodálatos tervrajzokat készítsen. Az ablakban álltam és figyeltem. A város peremén, arra nyugat felé, mint tüzes, csintalan csikók, nyájba tömörült fehérlő fellegek kergetőztek egymással. Az utcára csodálatos csönd borult. Semmi, éppen semmi sem vonta el a figyelmem. Ekkor magam előtt, az erkélyen megpillantottam a mérnököt, amint füzetébe jegyzett valamit. Egy picit később a dombot nézegette, amely előtte húzódott,, az új kórház irányában. Minden bizonnyal elégedettség töltötte el a kék színű toronyház láttán, amely nem is oly régóta szunyókál ott a dombon.