Penny paradicsoma [antikvár]

Vékony, egyenes füstoszlop szállt fel a viskó kéményéből. A füst egészen kék volt amint elhagyta a vörös vályogkéményt, azután szürkén oszlott el az áprilisi ég kékségében. Jody nézte és gondolkozott. A tűz már kialvófélben volt a konyhában. Az édesanyja a fazekakat és lábasokat rakta helyre a délebéd után. Pénteki nap volt. Ha az édesanyja elkészül a mosogatással, kisöpör és ha Jodynak szerencséje van, még fel is súrolja a követ a kukoricalevélcsutakkal. És ha csakugyan felsúrolja a követ, akkor fel sem tűnik egyhamar a távolléte. Addigra talán már a Glenig is eljut. Egy pillanatig még állt, a kapát egyensúlyozta a vállán. A tisztás szép lett volna, ha a fiatal kukorica elgazosodott sorai nem zavarják a kilátást. A vadméhek rátaláltak az eperfára a kertkapunál. Olyan mohón furakodtak oda a levendula törékeny virágocskái közé, mintha más virág nem is akadt volna a közelben. Mintha elfeledkeztek volna a márciusban nyíló sárga jázminokról, a babérfák édesízű virágairól, mintha megfeledkeztek volna a májusról, amikor majd a magnólia virágai is kinyílnak. Arra gondolt, hogy szemével követhetné az apró, fekete és aranysárga testek gyors repülését és így rábukkanhatna a vadméhek fészkére, tele már borostyánszínű mézzel. A téli cukornádszörp már elfogyott és a lekvárok nagy része is. Vadméh-fészket találni - ez még többet ért, mint a kapálás és különben is, a kukorica várhat még egy napig. Halk neszek töltötték meg élettel a délutánt. Ezek a gyenge hangok belefurakodtak a fülébe, mint a méhek a virágok kelyhébe.