Peregnek a gyöngyök... 1-8. [antikvár]

Részlet:"Novemberi eső egyhangu kopogása szürődött be az ablakon. Különben üres és néma volt kint minden. Csak néha ment el az ablak alatt egy-egy zörgő, csikorgólőcsü parasztszekér. Éppen most is zörgött egy szekér a kátyus kövezeten. A lovak unottan tapostak a tocsogó sárban.Vörös, cserzettarcu, nagybajszu magyar kedvetlenül noszogatta őket, Csuronviz volt ő is.A szobában, az ablak mellett fiatal leány ült. Kinézett a lassan cammogó kocsira, megvárta, mig eltünik s ujra munkához látott. Ölében pepita szövetből való ruha feküdt. Szorgalmasan öltögette rája a fekete zsinórozást.A szoba máskülönben is varrómühelynek látszott, annyira tele volt félig kész, vagy éppen kiszabott hollmival. Rendes körülmények között pedig háló és nappaliszoba egyszemélyben, a mult századvégi butorokkal tömve. A leghosszabb fal mellett két ágy állott. Felettünk a falon üveg alatt két szentkép. Az egyik olcsó szinnyomat: bánatosszemü Madonna. Egyetlen ujjal tartotta össze szilvakék köpenyét. A másik képen töviskoszorus Krisztusfej, ahogyan a szent legenda szerint Veronika kendőjébe berajzolódott."