Péter a darazsak várában [antikvár]

Részlet a könyvből: A PROFESSZOR ISMÉT SZÓRAKOZOTT Nagyon meleg volt odakinn. Alig rezdült egy falevél és a felhőtlen égből ragyogó melegen sütött a forró délutáni nap. Még a szúnyogok is ellustultak a nagy melegben, fáradtan és lassan repültek a tó felett és csak olyankor szedték kissé az irhájukat, ha egy-egy hal dugta ki fejét a vízből. Messze kinn, a mező felett egy pacsirta énekelt a magasban. A nádas felől tücskök cirpelése hallatszott. Fulánkvári ezredes ott állt megszokott őrhelyén és figyelte a munkájukból hazatérő méheket, akik valamennyien sok virágport és nektárt cipeltek, örültek, hogy végre bemenekülhetnek a fészek hüvösségébe és megszabadulhatnak terhüktől. Időről-időre megfordult és éles, vizsgálódó pillantást vetett az őrszemekre, akik éppen vizsgálatot teljesítettek a bejáratnál. Az őrszemek mereven álltak és pillanatra sem feledkeztek meg az ezredes jelenlétéről. - Kitűnő szüretünk van az idén. Bőséges és elsőrangú minőségű. Az előbb megkóstoltam egyik friss szállítmányt és mondhatom, nem is lehetne jobb. Az ezredes megfordult. Megpillantotta Oszvegot, aki előlépett a szikla mögül. - Túl sokat törődik a gyomrával - jegyezte meg az ezredes élesen. - örökké csak evésen jár az esze és...