Peti pásztor betlehemi élménye [antikvár]

Részlet a műből:"Peti gyakran mérgelődött, sőt toporzékolt is tehetetlenségében. Nehezen tudott kijönni a felnőttekkel. Idősebb pásztortársai sokszor ugratták, hiszen olyan vézna volt, hogy a lélek is szinte csak hálni járt márványsárga testébe. Mondták is neki, hogy ő biztos valami földönkívüli lény, mert Palesztinában ilyen fehérbőrű emberi lénnyel nagyon ritkán találkozik az ember. Petinek nehezére esett elviselni a sok lekicsinylő szót, mert azt gondolta, hogy minden igaz, amit az emberek mondanak, s hogy minden ember őszinte. A tréfát se nagyon értette, mindent túl komolyan vett. Néhányszor felötlött benne ugyan a gyanú, hogy valószínűleg csak viccelődnek vele, mivel ő a pásztorok között a legkisebb és legtehetetlenebb. De sehogyan sem ment a fejébe, hogy miért pont a leggyöngébbre szállnak rá mindig az emberek. Vajon csupán ekkora volna a bátorságuk? Könnyű elbánni a gyöngével, a kisebbel. Miért nem szállnak szembe az erősebbel, miért nem ugratják a hangoskodókat?"