Petri Anna [antikvár]

Részlet a könyvből: Ifj. Barta Gáborné, karcsú alakján aprópettyes világoskék vászonruhában, kezét köténye zsebében tartva állt a hallajtóban. Ragyogott a szoba, zöld brokáttal kárpitozott székekre tűzött a nap. - Tíz óra! - hallatszott a szoba szögletéből. Egy alacsony, hetven év körüli, ősz öregasszony, ezüstnyelű botjára támaszkodva, halk léptekkel tartott a szekrény felé. Zár nyílt, egy hófehér japánselyem pongyola tűnt fel az öregasszony kezében. Ifjabb Bartáné szeme felcsillant. Két hónapja várta, hogy anyósa kinyissa a szekrényt, amelynek jobb szárnyában a forgalomból kivont ruhadarabjait őrizte. - Végre! - gondolta és már indult is, hogy átvegye a pongyolát, amelyet két hónappal ezelőtt odaígért neki. A harmadik lépésnél megtorpant... - Mindig ilyent tesz velem... - gondolta. Az öregasszony a szék karfájára helyezte a botját, vetkőzni kezdett és néhány perc múlva már hófehér selyempongyolában indult sétára a szobában. A csipkefüggönyös hallajtótól a nyitott erkélyig, az erkélytől a tükrös szekrényig. A szomszédban egy férfi énekelt.