Pia Forst iskolája [antikvár]

Részlet a könyvből: Magas, karcsú alak halad keresztül a templomtéren: Pia Forst, a tanítónő. Kezében egy csokor virág van s mosolyogva néz a feléje siető tízév körüli kisleányra. - Ruth Ingermann sokszor üdvözli a tanítónénit és ezt a levelet küldi, - hadarja a kicsi - ott áll a kapu alatt és sír. Pia felbontja a levelet s elolvassa a kusza sorokat: "Nem akarok átmenni más osztályba, önnél maradok. Jöjjön értem, kedves tanítónéni!" Forst kisasszony előveszi ceruzáját s a levél másik oldalán válaszol: "Légy az én jó kis Ruthom s értsd meg, hogy tovább kell menned magasabb osztályba. Szeretném, ha úgy viselkednél, hogy büszke lehessek reád." A kis küldönc visszaviszi a levelet s Pia csendesen halad tovább. Nem tekint vissza, bár tudja, hogy két könnyes tekintetű gyerekszem kíséri útját. - Szeretne büszke lenni reám - susogja magában a kisleány s elhatározza, hogy nagyon jó lesz. Kitartó a tanulásban, barátságos, engedelmes, csendes. Akkor is, ha az idegen tanítónő szigorú és kemény lesz hozzá. Pár perc múlva elvegyül az ajtó előtt álló csoportban s mosolyogni próbál, bár szemecskéjén még ott csillognak a könnyek...