Piktek és mártírok [antikvár]

– ​Hallgassatok ide – modta Nancy Dicknek és Dorotheának. – A kalandozást most felfüggesztjük, legalábbis arra az időre, míg Anya és Jim bácsi haza nem jön. Megígértük, hogy nem lesz vadulás. De tizenegy nap múlva visszatérnek, majd hamarosan megérkeznek a Fecskék is, s aztán három csónakkal meg az összes sátorral valami igazán klassz dolgot csinálunk. Ám addig bele kell törődnünk, hogy semmi érdekes nem történik. – Már az is csodálatos, hogy itt lehetünk – felelte Dorothea. Ám a következő napon lecsap a villám: A Fruskák szörnyű dédnagynénije (akit a Fecskevölgy lapjairól ismerhetünk) megtudta, hogy Mrs. Blackett magára hagyta Nancyt és Peggyt. Nem habozik: Beckfootba utazik, hogy átvegye felettük a felügyeletet. Így is helyteleníti Mrs. Blackett utazását, ám ha még azt is megtudná, hogy Dick és Dorothea is a házban tartózkodik… Más lehetőség nem lévén, Nancy és Peggy föláldozza magát: a legszebb fehér ruháját viseli, gyakorol a zongorán, fonalat gombolyít a Dédnagynéni kötése számára, míg Dick és Dorothea a legnagyobb titokban piktek módjára az erdőben él. A titkot azonban nem olyan könnyű megtartani, mint azt az első pillanatban remélték. Nancy maga is rettenetes kínokat áll ki, mert jónak kell lennie. Ráadásul egyre több embert kell beavatni az összeesküvésbe, a postást, a doktort, a tejesfiút. Lassanként szinte az egész környék tud róla, s mindenki azt kívánja, bárcsak sose jutott volna Nancy eszébe, hogy elrejtse Dicket és Dorotheát. Végül mindennek megkoronázásaképpen a Dédnagynéni eltűnik! A Fecskék és Fruskák című ifjúsági regény népszerű írója ebben a történetben is rengeteg meglepetést tartogat olvasói számára.