Pipiske [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy nyulánk, fiatal leány állott a hegy lejtőjén. Hátratolta kerek kalapját s szemeit kezével ernyőzve, nézett le a völgybe. A völgy, mely a zöld szín csodásan változatos ruháját viselte, még szendergett az alatt a káprázatos aranyszínbe tetsző fátyol alatt, melyet reggeli párákból borít színes tájaira a Tátra-vidék. Egy madár se rebbent s a fenyvesek áhítatos, megható csöndje vette körül a fiatal leányt, ki ragyogó szemekkel nézett szét és szíve fel-feldobbant attól a nyugtalan, derűs boldogságtól, mely áthatotta ezen a szép reggelen. Csak ennyi kellett neki ahhoz, hogy nagyon boldog legyen. Meleg napfény, zöld színben pompázó táj s egy vékonyhangú, szinte csicsergő kis harang, mely megcsendült valamelyik falucskában, mintha őt üdvözölné...