Piroska története [antikvár]

Részlet a könyvből: Az igazgatónő tegnap elutazott s mi valamennyien kikísértük az állomásig. Mikor megindult a vonat, még egyszer kihajolt az ablakon - és mindenki észrevette - én felém intett, nekem szólt az utolsó üdvözlete. Végh Piroska, aki mellettem állt, egészen elsápadt az irigységtől, s a többiek is mind felém fordították tekintetüket. Nem tudom , ki lehetett, de valaki félhalkan mondta, talán guny is volt a hangjában: "a kegyenc!" És hazajövet - szép tavaszi délután lévén, gyalog jöttünk - majd mindenkinek volt megjegyzése reám, amivel persze éppenséggel nem sokat törődtem, mert a szívem tele volt és tele van most is büszke boldogsággal. Csodálatos - azaz, hogy éppen semmi csodálatos nincsen benne: rajongásig szeretjük igazgatónőnket. Igazi anyánk: jó, szerető, gyöngéd, de igazságos is. Soha semmit nem mond és nem tesz anélkül, hogy arra oka - vagy célja ne lenne.