Piroska története [antikvár]

Részlet:Az igazgatónő tegnap elutazott s mi valamennyien kikisértük az állomásig. Mikor megindult a vonat, még egyszer kihajolt az ablakon - és mindenki észrevette - én felém intett, nekem szólt az utolsó üdvözlete. Végh Piroska, aki mellettem állt, egészen elsápadt az irigységtől, s a többiek is mind felém forditották tekintetüket.Nem tudom, ki lehetett, de valaki félhalkan mondta, talán guny is volt a hangjában: "a kegyenc!" És hazajövet - szép tavaszi délután lévén, gyalog jöttünk - majd mindenkinek volt megjegyzése reám, amivel persze éppenséggel nem sokat törődtem, mert a szivem tele volt és tele van most is büszke boldogsággal.