Pista kalandos utazása [antikvár]

Részlet: Gyula és Flórián. Langyos tavaszi éj borult Szakolca városára az 1847-iki esztendő pünkösd hetében. A régi, nagy kőházak cseréptetőire ezüstös fényt hintett a holdvilág. A házak ebben a világításban még ódonszerüebbeknek látszottak. Egy-egy erkélyes emeletes sarokház bizalmatlanul, komoran, egyedül állott. Mintha restelne társasviszonyt tartani az utcasor többi házával. Egyébként Szakolca abban az időben a polgári jólét igen magas fokán állott. Volt virágzó kereskedése és ipara. Ott a morva határszélen, Felső-Nyitramegye legnyugatibb részén gyártották a leghiresebb posztót. Olyan posztót, melyet egy ember nem tudott elnyüni, ha holtig viselte is. Ez manapság már meseként hangzik, de akkor még sok ember élt, ki a nagyapja fekete kabátjában lépett az oltár elé, örök hüséget esküdni mátkájának.