Pityke és prém [antikvár]

1. fejezet Kastély a kastélyban Nincs a világon olyan őrjöngő gyerek, aki feleakkora felfordulást tudna okozni, mint az a prémes, amel)ák az ünnepség előtt pár órával beszabadult a Priccenproszlin-kastélyba. Szakadt a bársonytapéta, forgácsolódott az ébenfa parketta, és gurult a drágakő ajtógomb. Mennydörögve zuhant csillár csillár után a padlóra, és földrengésként rázták meg a termeket az összeomló márványszobrok. Porfelhőbe borult a kastély. Prillaszári királykisasszony egy függöny mögé bújt, amely ezer redőbe hullva omlott egy ablak mellett a folyosón, ahol a prémes randalírozott. A prémes ordított, szőrét por és törmelék borította. Puszta kézzel tépte, amit ért, ökle véres volt a püföléstől, karján a könyökéig szakadt fel a bunda. Hosszú füle cafrangosan Ufegett a nyakában. A királykisasszony reszketett félelmében, mégis csodálattal bámulta a betolakodót. Palotaőrök rohantak a folyosóra, de Prillaszári először nem is látta őket, csak a csizmájuk dobogását és a kardjuk csöröm-pölését hallotta. Az őrök kibukkantak a porfelhőből, körbevették a prémest, és hálót dobtak rá. Hátracsavarták a kezét. A prémes üvöltött és küzdött, hatan alig bírtak vele. Végül az őrök túlereje győzött. Becsavarták a hálóba, megragadták elöl