Pityu [antikvár]

Részlet a könyvből: Pityu bemutatkozója. Hogy megismerkedjünk Pityuval, végig kell sétálnunk az egyik pesti külvároson úgy esti hét óra tájban. Az utcán már égnek a gázlámpák és egy hatalmas, négyemeletes, épülő ház előtt sok ember verődik össze. Megállnak, nevetnek és mindenki felnéz az emelvényekre, amelyeket csak nem régen hagytak ott a munkások. A lentállók nevetnek és felfelé integetnek, pár öreg nénike pedig szemét eltakarva ijedezik. - Jaj ! Jaj ! Istenkísértés ! Uram, bocsáss ! nem tudom nézni. . . A magasból ezalatt csengő, vékonyka gyerekhang hallatszik, mint valamilyen karácsonyi csengetyű csilingelése. Kedves, dalos gyerekhang hősködő kiabálással: - Tessék besétálni! Cirkusz ! Ami még nem volt és nem is lesz ! Most Ropsz-Tropsz bohóc repülése gyün ! Ej, ezt már én is megnézem ! Közelebb furakodtam és a hátamon végigfutott a hideg borzongás. Szédítő magasban, a negyedik emeleti állvány végén, pont a szélén, ragyogó fekete szemű fiúcska áll. Amolyan szegény munkásgyerek-forma. Vékony, mezítelen lábszára bizony nem dicsekedhetik a tisztasággal ; kurta, barna nadrágjának egyik térdén kockás folt, a másikon kíváncsian kandikáló lyuk...