Popáncok a Szelesházban [antikvár]

Hallottál már a popáncokról? Ha nem, hát tudd meg, hogy nagyon különös kis lények ők. Ösi nép, bár mostanában jóval kevesebben vannak, mint régebben. És szomorú, de igaz, hogy az emberek az idő múlásával lassan elfelejtették mindazt, amit tudtak róluk. Hogyan is néz ki egy popánc? Biztosan meg fogod ismerni, ha találkozol eggyel. Erősen hasonlítanak az emberekhez, bár a legmagasabbak és a legerősebbek sem nőnek nagyobbra egy hétéves gyereknél. Hegyes kis füleik előkandikálnak sűrű hajukból, a szemük keskeny vágású és élénken csillogó, az orrocskájuk apró, a szájuk pedig nagyon is alkalmas a sok beszédre. Legtöbbjük soványka, bár ha sokat esznek, igencsak kikerekedik a pocakjuk. A legkülönösebb azonban a nadrágjuk hátuljából vagy szoknyájuk alól előbukkanó, vékonyka, de annál hosszabb farkinca, melynek végét nyílhegy alakú szőrpamacska díszíti. S hogy van-e varázserejük? Persze, hogy van! Bár ez a varázserő különbözik minden mástól. A popáncok ugyanis a szívükkel varázsolnak! Ahová beköltöznek, ahol szeretnek élni, oda sok öröm és jó adag szerencse érkezik velük. S mert a popáncok bármit képesek megtalálni, bizony gyakran bukkannak titkokra, kincsekre és kalandokra is! Velük izgalmas és vidám az élet - de csak ha jól bánnak velük! A gonoszságot, a bántást nem tűrik! Ilyenkor felszedelőzködnek és az egész család nyomtalanul odébbáll. Mert