Pósa bácsi legszebb gyermekversei [antikvár]

<(ÁÁ Volt egyszer egy emLer, Utána egy mérges. Valamikor régen. NagyLajuszú macska, Kaszálgatott vígan Macska után pedig A virágos réten. Kutya, kutya, tarka. Egyszer amint kaszál. Kergetik is egymást Fölkiált a fia: Árkon-Lokron-domLon, - Nini édesapám! Ide figyelj, Gyurka, — Mi a, Jankó, mi a? Mert továLL nem mondom! - No még dyen szépet Egér farkincáját ÁlmomLa' se láttam! Elkapja a macska. Milyen tulipántos A macska farkát meg Ládikát taláham! Kutya, kutya, tarka. - Találj akkor kozzá így futnak, szaladnak — Egy kulcsot is Jankó! Utánuk a Jankó: Hátka lesz majd Lenne - Megálljatok, ké-ké! Egy pár ezres Lankó! Hol az ezres Lankó? S kaszálgatott továkk A kis Jankó után A virágos réten: Fut az édesapja. — Keresd fiam, keresd! Édesapja után Lagzi lesz a kéten! Repül a kalapja. Egyszer nemsokára Tán még most is futnak. Megint kiált Jankó: Hogyka meg nem áUtak — — Megvan már a kulcs is! Egymásra talán még Hol az ezres kankó? Most is kiakálnak. Kinyitják a ládát. Majd, ka erre jönnek, Ugyan mi van Lenne? Szóljon, aki látja- Találd ki no, Jutka! Isten veled tuli, Törd a fejed, Bence! Tulipántos láda! ^^^^^ Akol ni! Ott szalad! Kiugrott egy egér, Tukpiros szemű, Hosszúíarkú, íek (