Poszeidón palotája [antikvár]

1893. május 19. Kornélia nevű gőzös bukdácsolt és hánykolódott a háborgó tengeren. Hatalmas hullámok csapódtak az oldalának. A hajótest úgy himbálózott, mint egy öntöttvas harang. Viharos szél bömbölt. A széllökések fehér tajtékká korbácsolták a vizet. Mennydörgés morajlott az égbolton, majd szétporlott a hullámokon. Villámok cikáztak, a felhők felizzottak. Vogiatzis kapitány a viharos éjszakába bámult. Ha igazak a számításai - és ő ritkán tévedett -, valahol előttük a Santorini-szigetcsoport feküdt. A két legnagyobb sziget, Thera és Therasia közötti tengeráramlat már jó néhány hajóskapitány végzetét okozta. Akármilyen gyönyörű látványt is nyújtottak a meredek, éles sziklák nappal, éjszaka komoly veszélyt jelentettek. Dimitros Vogiatzis tapasztalt hajós volt. Ősz haja és világos szakálla miatt a többi tengerész Jegesmedvének hívta. Híres volt arról, hogy kritikus pillanatokban is mindig megőrizte a hidegvérét. De a mostani vihar keményen próbára tette közismert nyugalmát. A kapitány feszülten várakozva görgette ujjai között rózsafüzérének gyöngyeit. Csak nyugodtan — gondolta —, nem szabad elveszítenem a fejem. Amíg a rakomány nem csúszik el, nem történhet semmi baj.