Pöttöm Panna és más klasszikus mesék [antikvár]

Részlet a könyvből: Hófehérke és a hét törpe Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, élt egy királyné, aki - halljatok csudát! - maga szabta-varrta a ruháját. Egész nap el tudott üldögélni az ablak mellett, ott szabott, varrogatott s sóhajtozott magában, mert nem volt gyermeke. Egyszer, amint varrt, megszúrta a tű az ujját, s mit gondolt, mit nem, kinyitotta az ablakot, hogy frissen hullott hóval mossa le a vért, mert éppen hullott a hó javában. Ahogy kihajolt az ablakon, három csepp vér lecseppent a hóba, s úgy megtetszett a királynénak a pirosság a fehér hóban, hogy elsóhajtotta magát: Hej, Istenem, ha megáldanál engem egy olyan gyermekkel, akinek bőre olyan fehér volna, mint a hó, ajka olyan piros, mint a vér, s haja olyan fekete, mint az ablak ébenfa rámája! Isten meghallgatta kérését, megáldotta egy leánykával, aki fehér volt, mint a hó, ajka piros, mint a vér, s a haja olyan ragyogó fekete, mint az ébenfa. Merthogy a kisleány fehér volt, mint a hó, elnevezték Hófehérkének. De nem sokáig gyönyörködhetett a királyné Hófehérkében, mert attól kezdve, hogy kinyitotta az ablakot, elkezdett betegeskedni, lassanként elhervadt és meghalt. Eltemették a királynét nagy pompával, de esztendőre telve a király újra megházasodott. Szép asszony volt az új királyné, de büszke és kevély. Mindig cicomázta magát, folyton a tükör előtt állott, az ő csudatükre előtt, s ha kérdezett tőle valamit, válaszolt rá. Egyszer, amint nézegette magát a tükörben a királyné, kérdi: Tükröm, tükröm, felelj nyomban: Ki a legszebb országomban?