Pubi és a körülmények [antikvár]

Részlet a könyvből: - Igazán... igazán nem tudom, mit csináljak most veled... Adjalak ki apának? Mit szól majd? Anya teljesen tanácstalan, látszik. Ilyenkor többször egymásután a homlokához kap és végigsimítja. Migrén előjele ez nála s ha jön a migrén, anya teljesen hasznavehetetlen. Csak fekszik az elsötétített szobában, borogatással a fején, az éjjeli asztalkán szétszórt papírtasak, egy, kettő, három, olykor több is - tartalmukat már elfogyasztotta -, Pubi körülbelül mind ismeri már ez áldásos mérgeket, néha megkérdi: Optalidont vettél? használ? - s anya fejrázására megkockáztatja a tanácsot: talán inkább Domopont? -, de persze, a migrént ki kell várni, hiába minden, csak csend és sötétség legyen. Ezért aztán Pubi sem állhatja a migrént, mert persze rádiózásról szó sincs és ha már nem lehet rádiózni, legalább fütyörészni lehetne - olyan jó slágert lesett el az utcán, darázs a fülben -, de úgye, azt se lehet. Buta dolog ez a migrén, Pubi joggal haragszik rá, hiszen elveszi tőle anyát, de mit tehet - a hölgyek általában migrénesek -, állapítja meg végső következmény gyanánt és mért ne lehetne olykor gyereknek is igaza? Az egy Julis, az nem migrénes, de azért ő se rendes nő, mindjárt murizik, akármilyen kicsit is csíp az ember a karjába. És nyelvel. Hangosan. Hogy odabenn is meghallják s ne kelljen árulkodnia inkább. Ó, Pubi ismeri már a nőket! De mit lehet csinálni? Julissal kivételeznek. Szakácsika irtón pártolja és anya is szereti. Julis, mint mondani szokás, megfelel, úgy látszik. Egyébként jó pofa, kivált, ha jókedvű, csak ne murizna mindjárt...