Bővebb ismertető
m
1. A fejedelem rosszat álmodott
Megesik biz az a szegény emberen is, hogy rosszat álmodik, de hát ml veszedelem van abban? Örül neki, hogy csak álom volt, s hálát ad az Istennek, hogy már elmúlt. Ha pedig még azután is nyomja a lelkét az aggodalom, azon is tud segíteni. Akkorát üt az üllőre a kalapáccsal, hogy az aggodalom menten elijed tőle. Vagy keményebben vágja a kapát a földbe, haragosabban rángatja a fűrészt, sebesebben döföli a tűvel a posztót, kinek hogy hozza magával a mestersége.
S merthogy így sebesebben halad a munka, a szegény embernek még haszna is van abból, ha álmában borsot tört az orra alá valami gonosz manó.
Hát mikor a fejedelem álmodik rosszat? No, az nehéz sor, mert annak kárát vallja az egész ország. De legalábbis az udvarbeli népek mindig megsiratják a gazdájuk rossz álmát.
Ehol Apafi Mihály uramnak is, az erdélyi fejedelem ő-nagyságának csupa kötözködés az élete, mióta az ágyasházából kilépett. De bizony még a fejét se dugta ki a bíborhálós ágyból, mikor már ráförmedt a szolgálattevő kis apród-jára, aki az ágy lábánál leste a fejedelem ébredését:
- Hát neked, öcsém, talán gyökeret vert a lábad, hogy hajnal óta úgy állód az egy helyet? Miért nem nyitod ki az ablaktáblákat, mikor látván látod, milyen régen nem alszom?
Pedig abban a percben pattant ki a szeme a jó úrnak, még akkor se egészen. Mert éppen úgy pislogott, mint akinek beleesett valami a szemébe.
A gyerek azonban a világért se mert volna ilyent gondolni se, nemhogy mondani. Nefelejcskék szeme teleszaladt köny-nyel, hosszú aranyfürtös fejét félrehajtotta a vállára, s ijedten motyogta:
- Igenis nem, nagyságos fejedelem!
Apafi félrehúzta az ágy nehéz selyemfüggönyét, és mérgesen tekintett ki alóla.
< ' M V-'v
,1 vV ¦
!;; i 11 J .;!¦
. I
< : ' ' ^ "i'
'MM piff