Ragadozók [antikvár]

Előszó A ragadozókon kívül alig találunk még egy emlősrendet, melyben nagyobb alakgazdagságot, változatosságot tapasztalhatnánk; a közepestől a legkisebb emlősig, a félelmes oroszlántól a kis menyétig, formák sokasága tárul szemünk elé. Az avatatlan ember szinte képtelen azokat a tulajdonságokat felismerni, melyek a ragadozók összességét jellemzik. Itt az arányos macska, ott az esetlen hiéna; itt a karcsú cibetmacska, puha bundájával, ott az erőteljes kutya; itt az ügyetlenül cammogó medve, ott a villámgyors nyest. Egyesek közülük a földön élnek, mások fákon, megint mások a vízben. Minden különbözőségük ellenére szervezetükben és szokásaikban bizonyos egyöntetűséget mutatnak. Nagyjából egyező szokásaik, életmódjuk és táplálékuk arra enged következtetni, hogy ezen állatok egész lénye, alkata, fogazatuk felépítése, emésztőrendszerük lényegileg hasonló. A végtagok, a törzs teljes összhangban áll, négy vagy öt ujjat viselnek. Utóbbiak hol erősebbek, hol satnyábbak és éles vagy tompa visz-szahúzható, vagy szabadon álló karommal vértezettek. Érzékszerveik tökéletesek. Fogazatuk erőteljes, gyakran hegyes és éles tarajokkal felfegyverzett, egymásra és egymás közé csapódó fogakból áll. A fogak mélyen gyökereznek a hatalmas rágóizmoktól mozgatott erős állkapcsokban. Gyomruk egyszerű, bélcsatornájuk rövid, esetleg közepesen hosszú. Számos fajnak sajátos szagú váladékot termelő fartőmirigyei vannak. E váladék éppúgy szolgálhat védelemre a támadó ellen, mint a másnemű állat odacsalogatására. Értelmi képességeik testük alkotásával állnak összhangban. Jól mutatja ezt a jól barázdált ragadozónagyagy. A ragadozók között bámulatosan okos állatokat találunk. Erejük tudata oly bátorságot és önbizalmat kölcsönöz nekik, amivel semmi más állat sem dicsekedhet. A ragadozók győzelemhez vannak szokva, mely nem egyszer gyilko-lási vággyá, vérszomjjá fajul. Tartózkodási helyük, életmódjuk is testi és értelmi képességük természetének, fejlettségi fokának felel meg. Ragadozók mindenütt élnek a földön és vízben éppúgy, mint a fák koronájában, a hegységekben, vagy alföldeken, éppúgy, mint az erdőnmezőn. Találunk köztük tökéletes éjjeli, és tökéletes nappali állatokat. Az egyik alkonyatkor, a másik nap- világnál, vagy éppen éjjel jár a ~ zsákmány után. Sok ragadozó társasan él, mások vi- szont magánosan. Némelyik nyíltan támad; a legtöbb les a zsákmányára. Mindegyik oly sokáig marad leshelyén, amíg csak lehet; azért, hogy megjelenése idő előtt el ne riassza a kiszemeh áldozatot. Minél inkább szeretik a nappah életet, annál fürgébbek, vidámabbak; minél inkább éjjeli állatok, annál bizalmatlanabbak. Valamennyi ragadozó más állatok húsával táplálkozik; csak kivételesen találunk olyanokat, melyek gyümölcsöt vagy egyéb növényi táplálékot is esznek. Mindegyik ragadozócsoportban találunk mindenevőket. A rend valamennyi tagja született gyilkos, alkalomadtán még a növényi táplálékokkal élők is elárulják, hogy ebben a tekintetben ők sem különböznek a társaság többi tagjától. Zsákmányuk megválasztásában a ragadozók természetesen éppúgy különböznek egymástól, mint akár testalkatukban, tartózkodási helyükben és egész életmódjukban. A legnagyobb és legerősebb ragadozók főleg emlősökre vadásznak, de a többi állat fogyasztását sem vetik el; még maga az oroszlán sem táplálkozik kizárólag emlősökkel. A többi macskafaj még kevésbé válogatós ebben a tekintetben. A kutyák, melyek igazi húsevők, mindenfélére vadásznak. A cibetmacskák és menyétek közt akad néhány, amely kizárólag halat vagy csúszómászót eszik; a medvék pedig mindenevők. Hogy milyen táplálék játssza táplálkozásukban a főszerepet, azt elárulja a fogazat. A túlnyomóan állati táplálék esetén visszafejlődnek az utózápfogak, a növényi táplálék ugyanakkor az előzápfogak elcsökevényescdését vonja maga után. A húst, illetve a növényi táplálékot felaprózó fogelemek között a határ a felső állka-pocsban a tépőfog főkúpján, az alsóban vi-" szont a tépőfog főkúpjának hátsó peremén húzható meg. Némely ragadozó szinte családi életet él, de egyik sem egész életén át. Bizonyos macska- és menyétfaj esetében a hím és a nőstény a párzás ideje alatt és után is szorosabb közösségben él, mint az év többi részében; segítik egymást kölykeik táplálásában és védelmében. Többségében azonban a hím a kölyköket is prédának tekinti. Ezeknél a fajoknál természetesen az anya ápolja a fiatalokat. Az egyszerre született kölykök száma változó, csak ritka esetben egy. Szinte minden kölyök vakon születik és hosszabb ideig igen tehetetlen. Az anyai védelem addig tart, amíg a kölykök nem képesek önmagukat fenntartani.