Remények tavasza [antikvár]

Táblái enyhén meghajlottak. Lapéleken apró, halvány elszíneződés.
„A bokor megrezzent, mintha valaki át akarná verekedni magát az ágai között. Különös neszezés hallatszott, majd felcsillant egy pár fekete szem, előtűnt egy kedves kis pofa, majd két vékonyka láb... Egy jávorszarvasborjú! Alig lehetett néhány napos. A tehénnek borja volt! Minden bizonnyal elrejtette a lombok között, még mielőtt a vadorzók kioltották az életét. Mintha kalapáccsal sújtottak volna fejbe. Éreztem, újra elönt a harag, és a düh sírással fojtogatja a torkom." Evy és a két ló, Árnyék és Pirkadat egy jávorszarvas tetemébe botlanak. Evy döbbenten fedezi fel, hogy a szarvastehén egy néhány napos borjat hagyott árván maga után. Elhatározza: megmenti az életét, de a dolgát nehezíti, hogy időközben Pirkadatnak nyoma vész! Nekivág az erdőnek, hogy megkeresse, de ezzel még nagyobb veszélybe sodorja magát. Mi jöhet még? Sikerül időben visszaérnie? Még életben találja védencét?