Robinson Crusoe élete és viszontagságai [antikvár]

Részlet a könyvből: York nevű angol városkában láttam meg a napvilágot, 1632-ben. Atyám Brémából származott s csak meglett férfikorában telepedett le Angolországban. Anyám angol nő volt. Szüleimnek még három gyermekük volt: két fiú és egy leány. Az idősebbik fiú, az angol hadsereg tisztje, elesett a dünkircheni csatában. Másik bátyám kivándorolt. Nem hallottam róla soha többé semmit. Családunkban én voltam a legfiatalabb gyermek. Atyám, mint vagyonos ember, mindent megtett, hogy jó nevelésben legyen részem. Tudományos pályára szánt, azt szerette volna, hogy ügyvéd legyek. Nekem azonban ez nem tetszett. Engem jobban érdekeltek a messze, idegen országok; képzeletem inkább foglalkozott a kalandokkal, mint a tudománnyal. Sok szomorúságot okoztam szegény, jó atyámnak. - Egyik reggel magához hívatott. - Robinson - kérdezte szelíden - miért gondolsz mindig az idegen országokra? Mi vonz az ismeretlen messzeségbe? Azt akarod, hogy téged is elveszítselek? - Maradj itthon, fiam. Itt segítségedre lehetünk én és az anyád, itt rokonaid, barátaid vannak. Ha választottál valami hivatást, melyből embertársaidnak haszna, szüleidnek öröme lesz, további utadat mindenki egyengetni fogja. Csak azok hagyják el hazájukat, akik itthon nem remélhetnek semmit. - Te fiam, az életnek csak az arany középútján boldogulhatsz. Hagyd azokat a bolond gondolatokat; maradj a hazádban és iparkodj szorgalmasan.