Robinson Crusoe kalandjai [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy szép szeptemberi napon hatalmas hajó indult el Angliának Hull nevű kikötőjéből. Mindenki a födélzeten dolgozott, a kapitány harsogó hangon adta ki a parancsokat, s a hajó csakhamar a nyilt tengeren haladt. Csak két fiú nem vett részt a tengerészek munkájában: félrevonulva a hajó legnéptelenebb sakrába, izgatottan, boldog örömmel beszélgettek. - Most végre teljesült a vágyam, Ralph! - mondta az erőteljesebb - s ezt neked köszönhetem! - Nem fogod-e megbánni, hogy hír nélkül otthagytad apádékat? - kérdezte a kisebb s mosolyogva nézett reá. A fiú vállat vont s könnyedén vetette oda: - Én ezerszer is megmondtam nekik, hogy nem tudok megmaradni a százazföldön. Miért nem egyeztek bele? Ha jó messzire jutottam, majd értesítem őket. A fiatalabb fiút, aki a kapitány fia volt s ezen a réven vitte magával ingyen a barátját, most magához szólította az apja, a másik ott maradt s figyelő szemmel nézett a mind jobban hullámzó tengerre.