Robinson kisasszony [antikvár]

1 „Ivlit tettél velem, anyuikám! Mit tettél velem?" Blazena* úgy ment aprja kezébe fogódzva, mint valamikor régen — bizonyára nagyon régen, mert akkor még felfelé kellett nyúlnia, hogy elérje a kezet, és apu feje is föntről, a magasból nézett le rá. Még egyre maga előtt látta édesanyja mozdulatlan arcát: ilyen merev lett akkor is, ha haragudott, ha elkövetett valamit, ami tszeninite nem volt helyes és rendes dolog. Persze akkor hamar feloldódott a száj kemény vonala, megenyhült a merev tekintet: az egész alig volt több, mint amikor egy finom, hegyes tűvel megszúrják az embert, de ez a mai, ez a halálos merevség úgy döfött bele Blazena szí^ vébe, mint a tőr. Mint a tőr, igen, a reneszánsz lovagjainak tőre, a ruganyos léptű Rómeóké, akik csípőig érő feszes harisnyát viseltök. „Vajon miből köthették ezeiket a harisnyákat? Lehet, hogy már ismerték a kötőtűt? vaigy talán már gépük is volt?" • A cseh neveket cseh helyesírással közöljük. Kiejtésüket lásd a könyv végén. (A szerk.) 5