Robinzon [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy-két szó gyermekkoromról. - Utazásom Londonba. Az 1632. év tavaszán egy síró emberkét vittek a yorki templomba. Az öreg lelkész mosolyogva fogadta az újszülött angol polgárt. - Hozott Isten! Aztán mikor elvégezte a szertartást, fölnyitotta a nagy könyvet. És ezt jegyezte bele: „Robinzon Kruzó." Ez a név az én nevem volt. Mivelhogy az újszülött polgár is én voltam... Szüleim igen jómódú emberek voltak. Nagyon szerettek. Különösen, hogy két bátyám meghalt. És csak magam maradtam gyermek a családban. Komolyabb munkára - sohasem fogtak. Minden tudományom az írás, olvasás volt. Nagyon kedveltem a meséket, később a történeteket. Különösen azokat szerettem, amelyek utazásokról szóltak. Ezekbe egészen beleéltem magamat. Képzeletemben mindig utaztam. Gyöngyöket rejtő tengereken. Aranyat termő országokban. Tizenötéves koromtól kezdve nap-nap után zaklattam szüleimet. - Eresszenek világot látni!