Róma őstörténete [antikvár]

Teljesen egyetértek veled: minek arról az unalmas, régi Rómáról beszélni?! Látod, éppen azért, mert ebben egyetértünk, ezért írok mégis erről az elcsépelt témáról, melyről már minden lehetségesei megírtak, s még azt is elvárták tőled, tőlem, tőlünk azok az írók meg a legszörnyűbb tanárok, hogy mindezt meg is tanuljuk. Csak azt felejtették el nagyon a lelkünkre kötni, hogy ezek mesék, amelyeket se megtanulni, se elhinni nem kell. És mivel mesék, sokkal fontosabbak, mint a száraz valóság, hiszen csak általuk látunk bele a régiek lelkébe, s így egy teljesen új világot fedezünk fel magunknak. Olyat, ami ma megfizethetetlen kincs. Furcsa lenne, ha egy valamirevaló történész valahogy így kezdené a Római Birodalom történetét: „Hol volt, hol nem volt..." Azon viszont senki sem ütközik meg, ha ugyanő igazolhatatlan csodás eseményekről, hihetetlen tüneményekről is éppúgy beszámol, mint az udvari pletykák cseppet sem történelmi igazáról. És ha egy másik nagy történetíró ugyan, kit zavar? - csodálatos egységbe komponálja az „emberi és isteni dolgokat", s mindezt olyan magától értetődő természetességgel, hogy a kritikus olvasó kételkedni is elfelejt. Hérodotoszt olvasgatva (az elfogult Cicero szerint is ő a történetírás atyja!), akaratlanul is mosolyra késztet az a számunkra naivnak tűnő, anekdotázó, mítoszokkal teleszőtt történetírás, amin jó két évezred nevelődött.