Rossz szomszédság [antikvár]

Részlet a könyvből: "Amelyben egy búcsúzkodás története van megírva. A kocsira felrakták az utolsó podgyászt és Berti bácsi,a kocsis, mélyen a szemébe húzta cifra, pörge kalapját, hogy senki se lássa a szeméből kibuggyanó könnyeket, aztán fátyolos hangon biztatta a lovakat: - Gyi, te Fakó! Gyi, te Sárga! Az állomásra vezetett útja. Hej, sokszor hajtotta oda lovait, de milyen más hangulatban, mint most! Akkor vagy az uraságért ment, vagy vendégeket hozott a célyi udvarházba. A kocsiján ülő utasok vidámak voltak, gondtalanok és vidám meg gondtalan volt ő maga is. Most mázsányi súly nyomta lelkét. A célyi uraságot viszi az állomásra. de nem úgy, mint máskor, hogy vissza várhassa őket! Célyiék örökre mennek el innen. Az udvarház dobra került és gazdát cserélt. Cély Ákos pedig csekélyke megmaradt pénzével felmegy a városba, sovány hivatalba, hogy eltartsa feleségét és két gyerekét. Ja, de rossz erre még csak gondolni is!"