Róza története [antikvár]

A zongora-óra. Fis! - szólt már harmadszorra a fiatal zongoramesternő - kérem, róza nagysád, fist vegyen, mert így nagyon hamisan hangzik. - Nekem így tetszik! - felelt a zongorázó tizenhároméves lányka - így szép! igen, így szép! ezzel felugrott a zongorától, körültáncolt a diszesen berendezett nagy szobában, aztán megállt a tükör előtt és különféle mozdulatot téve, bámulta magát. - Ugy-e, kisasszony, szép vagyok? - szólt oda a háta mögött türelemmel várakozó fiatal hölgyhöz. - Akkor szép, ha jó, - felelt a hölgy nyugodtan. Ilona kisasszony igen furcsán kezd velem beszélni, mondja azt egy gyermeknek. Ilyen sértés! még azt mondja, "ha jó vagyok". Mamám, édes mamám, nem tanulok ettől a zongoramesternőtől, ez olyan goromba!