Rozi [antikvár]

Részlet a könyvből: Mikor hétéves volt Rozka, elszegődött pulykapásztornak. Nem is szegődött el, csak kézenfogta májusban az anyja. Májusban már nagyon szép zöld a búza, magas, hogy a kisgyerek elbújhat benne, s minden zöld s jó szaga van a földnek... Akkor azt mondta a Rozka anyja: gyerelőte... hun tekeregsz mán megint?... S beszegődtette pulykapásztornak. Szücs nagysága csak nézte, nézte a gyereket: kicsi volt, pöttöm volt, öklömnyi volt. - Hogy őrzi majd ez a gyerek a pulykákat? - csóválgatta a fejét. - Nem arra való ez még, Kovácsné fiam, nem arra való ez még. S az anyja csak topogott Rozka körül, meg-megbökdöste a hátát: szólj már - azt sziszegte a fülébe. Szólni kellett volna Rozkának, hogy nincs ez így, úgy van az, hogy semmi másra nem alkalmas ő, mint pulykapásztornak. De Rozka nem szólt. Szücsné nagysága nézte egy darabig, aztán bólogatott: ha jobb nem akad, Kovácsné... S tudta már Kovácsné, a Rozka anyja, hogy rendben van a dolog, marad a lány. Kell is, hogy maradjon. Legalább nem otthon eszik.