Rózsaszínű felhők [antikvár]

Részlet a kötetből: ELSŐ FEJEZET, amelyben meg van írva, hogy néha-néha a rózsaszínű fellegeket is elhomályosítják azok a fekete viharfelhők, amelyek átvonulnak rajtuk. Javíthatatlan vagy! - mondta Vera és míg ezt mondta, fuldokolva zokogott bele a zsebkendőjébe, - de ilyen voltál örök életedben! - No ne haragudj, - könyörgött Lilla - hiszen semmi rosszat sem mondtam azzal, hogy dicsértem ezt a szobát. Nekem tetszik! Utóvégre elég világos, tiszta... - Világos, tiszta, - ismételte Vera sírva, - miért nem hoztál valami börtöncellába? Rendben van, jól tudom, hogy nagyon szegények vagyunk és másra nem telik. De legalább ne bosszantanál azzal, hogy te itt gyönyörűségeket látsz! - Látok is, - erősködött Lilla, - csak nyújtsd ki egy kicsit a nyakadat és hajolj ki jobban az ablakon. No látod, ott a tűzfal mellett még egy fa is van! És milyen lombos, milyen szép levelei vannak. Te, Verus, szavamra, még az illatát is ide érzem! Azt a jó, friss falevél-illatot.