Sándor Mátyás [antikvár]

Részlet a kötetből:A postagalamb. Trieszt, Isztria fővárosa két városrészre oszlik, melyek nagyon kevéssé hasonlítanak egymáshoz: az egyik, az új és gazdag Terézváros, díszesen épült az öbölben, a másik ócska, szegény és rendetlenül épült. Trieszt kikötőjét a San Carlo móló védi. A kereskedő hajók főleg ennek szomszédságában szoktak horgonyozni. Itt gyülekeznek össze, még pedig néha aggasztó számban azok a sehonnai kóbor csapatok, melyeknek ruhái: a zubbonyuk, mellényük és nadrágjuk, bizvást ellehetnek zsebek nélkül, mert tulajdonosaiknak soha se volt és valószínűleg soha sem lesz semmijök, a mit bele tehessenek. Azonban 1860 május 18-án e nomádok közt a figyelmes szemlélő talán észrevett volna két valamivel jobban öltözött egyént. Nem volt ugyan valószínű, hogy valaha nagy bőségben lehetnének a forintoknak vagy a krajczároknak, ha csak a szerencse nem fordul véletlenül feléjük, de másrészt igaz az is, hogy készek voltak mindent megtenni, a mi ily kedvező fordulatot előidézhetne.