Sándor Mátyás I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: A postagalamb. Trieszt, Isztria fővárosa, két városrészre oszlik, melyek nagyon kevéssé hasonlítanak egymáshoz: az egyik, az uj és gazdag Terézváros, diszesen épült az öbölben, a másik ócska, szegény és rendetlenül épült. Trieszt kikötőjét a San Carlo molo védi. A kereskedő-hajók főleg ennek szomszédságában szoktak horgonyozni. Itt gyülekeznek össze, még pedig néha aggasztó számban azon sehonnai kóbor csapatok, melyeknek ruhái: a zubbonyok, mellények és nadrágok, bizvást ellehetnének zsebek nélkül, mert tulajdonosaiknak soha se volt és valószínűleg soha sem lesz semmijök, a mit bele tehessenek. Azonban 1860 május 18-án e nomádok közt a figyelmes szemlélő talán észrevett volna két valamivel jobban öltözött egyént. Nem volt ugyan valószínű, hogy valaha nagy bőségében lehetnének a forintoknak vagy a kraj-czároknak, ha csak a szerencse nem fordul véletlenül feléjük. De más részt igaz az is, hogy készek voltak mindent megtenni, a mi ily kedvező fordulatot előidézhetne.