Sándor Mátyás I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:A postagalamb.Trieszt, Isztria fővárosa két városrészre oszlik, melyek nagyon kevéssé hasonlítanak egymáshoz: az egyik, az új és gazdag Terézváros, díszesen épült az öbölben, a másik ócska, szegény és rendetlenül épült.Trieszt kikötőjét a San Carlo móló védi. A kereskedőhajók főleg ennek szomszédságában szoktak horgonyozni. Itt gyülekeznek össze, mégpedig néha aggasztó számban azok a sehonnai kóbor csapatok, melyeknek ruhái:, a zubbonyuk, mellényük és nadrágjuk, bízvást ellehetnek zsebek nélkül, mert tulajdonosaiknak sohase volt és valószínűleg sohasem lesz semmijök, amit beletehessenek.Azonban 1860 május 18-án e nomádok közt a figyelmes szemlélő talán észrevett volna két valamivel jobban öltözött egyént. Nem volt ugyan valószínű, hogy valaha nagy bőségében lehetnének a forintoknak vagy a krajcároknak, ha csak a szerencse nem fordul véletlenül feléjük, de másrészt igaz az is, hogy készek voltak mindent megtenni, ami ily kedvező fordulatot előidézhetne.Az egyiknek neve Sárkány volt és Tripoliszba valónak vallotta magát. A másik szicíliai volt és Zironénak hívták. Miután már tízszer is végigmentek a mólón, annak legvégén mindketten megálltak. Itt aztán hosszasan nézték a tengeri láthatárt, a trieszti öböltől balra, mintha ott egy hajó feltűnésére vártak volna.