Sárgák és feketék [antikvár]

Olvasómhoz (akárki fia-borja) Hogyha hétmérföldes csizmám lett volna, nem szállok hajóra, nem utazom repülőgépen s a sivatag hajóján, vagyis hát teveháton sem ringatózom a homokban. S talán nem csupán háromszor mentem volna el Ázsiába és Afrikába, csak hogy fekete és sárga barátaimmal találkozhassam. Egyszerűen azt akarom veled közölni, hogy bejártam (legelőbb) Szíria, Szudán, Pakisztán, India, Burma és Malájföld egy részét, azután Honkongot, Szingapúrt és Vietnamot, majd Borneót és Japánt; (másodszor) Guineát; (harmadjára) Egyiptomot, széltében-hosszában. íme, mi mindent láttam utazásaim során: múmiákat, fáraók szobrait, tevéket, vízilovakat, fakírokat, kígyókat, énekszóval kísért temetéseket, gazellára vadászó négereket, kardhalakat halászó malájokat, hüvelyk magasságú, százéves japán fát. Sok mindent láttam, s még több az, amit nem láttam. A látottakat megírtam már egy másik könyvemben, amit pedig nem láttam, azt kigondoltam ebben a kötetben. S most, amikor kellemes utazást, sok szép emberi-mesebeli ismeretséget kívánok neked a könyv további lapjain, magam is elcsodálkozom, hogyan is fért be ez az egész világ ebbe a kis könyvbe (s vele együtt még azok a fellázadt djakartai esernyők is)! A szerző s. k.