Silber [antikvár]

A kutya a bőröndömet szaglászta. Drogkereső kutya létére döbbenetesen hosszú szőrű példány volt, talán bovawart fajta, és épp meg akartam vakargatni a füle tövét, amikor kinyitotta a száját, és fenyegetően vakkantott. Azután leült, és határozottan odanyomta az orrát a bőrönd oldalához. A vámhivataJnok a jelek szerint éppúgy megdöbbent, mint én. Hol a kutyát nézte, hol engem, majd a bőröndért nyúlt, és így szólt: - Na, akkor lássuk csak, mit szimatolt ki a mi kis Amberünk! Hát, ez szuper! Alig töltöttem fél órát brit főidőn, és máris azzal gyanúsítanak, hogy kábítószert csempészek. A valódi csempészek mögöttem a sorban most biztosan rettenetesen örülnek, nekem köszönhetően ugyanis háborítatlanul átsétálhattak a kordonon a svájci óráikkal meg a dizájnerdrogjaikkal. Ugyan melyik értelmes vámhivatalnok szólít ki a sorból egy tizenöt éves lányt szőke lófarokkal, ahelyett, hogy például azt az idegesnek tűnő fickót szúrná ki ott hátul, amelyik olyan alattomosan néz ki a fejéből? Vagy azt a gyanúsan sápadt srácot, amelyiknek égnek áll a haja. A repülőn már akkor elaludt, amikor még fel sem szálltunk. Nem csoda, hogy most olyan kárörvendően vigyorog. A táskái tutira dugig vannak illegális altató tablettákkal.