Simon és a Homo Sapiens Lobbi [antikvár]

Meglepően rafinált ez a beszélgetés. Szinte fel sem tűnik, hogy épp megzsarolnak. A színpad mögött ülünk összecsukható fémszékeken, és Martin a következőt közli velem: - Elolvastam az e-mailedet. - Mi van? - kapom fel a fejem. - Ma. A könyvtárban. Persze nem direkt. - Elolvastad az e-mailemet? - Hát, pont utánad használtam a gépet - mondja. - Amikor megnyitottam a Gmailt, a te fiókodat töltötte be. Kijelentkezhettél volna. Döbbenten bámulok rá. A lábfejével finoman dobol a széke lábán. - De mondd, miért kell a kamu név? - kérdezi. Helyben vagyunk. Mondhatnám, hogy azért kell a kamu név, hogy a Martin Addisonhoz hasonló alakok ne tudjanak a titkos életemről. De mint látjuk, ez remekül bejött. Gondolom, látott, ahogy ott ülök a gép előtt. És gondolom, oltári nagy barom vagyok. Nem hiszitek el, de Martin mosolyog. - Na mindegy, arra gondoltam, talán érdekel, hogy a bátyám meleg.