Strix, az erdő réme [antikvár]

Részlet a könyvből: Az erdő füle Messze benn a fenyőerdők mélyén, ahol a fák sűrűjében kuszán, össze-vissza fonódnak a fénysávok és a karcsú árnyak, magas dombsor emelkedik meredeken az égre. Egy kis erdei láp mentén húzódik köröskörül, a reggeli nap a nyugati, az esti meg a keleti lejtőket ragyogja be, míg a déli nap sugarai a dombnak csak a gerincét érik. A dombsor északi oldalán, a meredek falnak a leglábánál egy vén, kiszáradt tölgy áll a bokrok, cserjék között. Valaha hatalmas fa lehetett, valóságos óriás; ma már csupa odvas, keményfája elrevesedett, szétmállott, taplós törzsében valóságos kis tanya támadt. Savanyú szag áporodik benne, szappanos kullancsszag. ... Az Idő tanyázik itt és termi a másodperceket, köszörüli-köszörüli a fogát és felfal mindent, amit csak meghagyott neki az addig lepergett Idő. A tölgy derekának úgy fele magasságában, a vén fa lápnak néző oldalán, az odún jókora lyuk tátong.