Szárnypróbálgatás [antikvár]

Részlet a könyvből: Utazik a képezde. Vágh Zsuzska ugy szaladt haza a képezdéből, hogy ugyan senkinek sem jutott volna eszébe "ónmadar"-at kiáltani utána. Nemcsak a két lábával járt, hanem testtel-lélekkel, még a hajszálai is boldogan mozogtak jobbra-balra a nagy sietségben. Meg sem várta, hogy felérjen a verandára, már a kertajtóból kiabálta: - Édesanyám, utazik a képezde, Marosujvárra, Dévára, Vajdahunyadra, Petrozsényba, Gyulafehérvárra, ugy-e nekem is szabad velük menni? Jaj, olyan izgatott vagyok, mindenki megy! Erdődy Marcsa és Weber Juci egészen bizonyosra mondták, hogy mennek! Nem is kerül sokba! A vonaton nagyon kedvezményesen utazunk és mindenütt családoknál leszünk elszállásolva! Istenem, csak apa felengedne! Édesanyám, beszélje rá, hogy engedjen! Soha még igy nem féltem a szigorától! Jaj, ha nem enged el! Mostanában mindig olyan komoly és szigoru! Mit szóltok hozzá gyerekek! Ugy-e nagyszerü lesz? - Jaj, Zsuzska, ne hadarj már olyan össze-vissza, még lélekzetet sem veszel közben! Nem lesz olyan égbekiáltóan sürgős a dolog, hogy még a kalapodat se tedd le rendesen! - mondta Vághné és szokott jóságos mosolyával nézett izgatott leányára.