Száz meg egy kiskutya/A kutyák csillaga [antikvár]

1. Boldog párok / Nemrégiben történt, hogy élt Londonban egy fiatal dalmatapár. Úgy hívták őket: Pongó és Kisasszony. (Kisasszony ugyan az esküvő után fölvette férje nevét, de az emberek többsége továbbra is Kisasszonynak hívta őt.) Pongóéknak volt egy újdonsült házaspárjuk: Dearly úr és felesége. A kutyák szerencsésnek mondhatták magukat, mert embereik kedvesek, engedelmesek és rendkívül értelmesek voltak, szinte olyanok, mint a kutyák. Sok elugatott vezényszót megértettek: „Kimennék, kédek!", „Bemennék, kérlek!", „Siessetek azzal a vacsorával!", „És mi lesz a sétával?", amit pedig véletlenül nem értettek meg, azt is képesek voltak kitalálni a lelkes pillantásból vagy a manccsal való bökdösésből. A legtöbb emberhez hasonlóan azt hitték, hogy ők tartják a kutyákat; nem fogták föl, hogy a kutyák tartják az embereket. Pongó és Kisasszony ezt meghatónak és bájosnak