Százszorszép [antikvár]

HÁT ÉNVELEM KI JÁTSZIK? A kis utcában reggeltől estig nagy a zsivaj. A sok gyerek ott kergetőzik, labdázik, ott játszik katonásdit. A kislánykák főzőcskéznek és tologatják babakocsijukat. Ebbe az utcába egy autó sem hajt be, kerékpáros is csak nagy ritkán jár ezen a tájon. Csupa kis, kertes ház sorakozik egymás mellett. Az utcán játszó gyerekek a kerítésen keresztül is beszélgethetnek édesanyjukkal, és a sok anya mind látja, mit csinál a gyereke az utcán. A gyerekhad között él egy egészen picinyke kislány: Pötty. Minden reggel kijön a ház elé, hóna alatt a sámlijával, megáll az út közepén és nézi, mint játszanak a gyerekek. Ha valami vidám dolog történik, hangosan nevet ő is, ha meg összeverekszik a sok gyerek, odaszalad édesanyjához: — Anya, nézd, verekszenek! — Nem baj, kislányom! — nyixgtatja meg édesanyja, és Pötty megint elfoglalja helyét az út közepén. Az utca minden gyereke jár már iskolába, Pötty azonban még azt se tudja, hány esztendős, rollerezni is alig tud még, ha háborúsdit játszanak a gyerekek, nem tud elszaladni az ellenség elől, a labdát is kiejti, ha feléje dobják és még fogócskázni se tud.