Szegény Manolito! [antikvár]

Hát megint itt vagyok. Manolito, ugyanaz a gyerek, aki a Pápaszemes Manolito című könyvben is szerepelt. Vannak, akik azt gondolják, mindent tudnak az életemről, csak mert elolvasták azt a könyvet. Vannak emberek ezen a Föld nevű bolygón, akik nagyon okosnak képzelik magukat. Nicolás nagypapa azt mondja, az én életemmel enciklopédiákat lehetne teleírni, és ezt nem azért mondja ám, mert a nagypapám, hanem azért, mert ez az igazság. Nyolc év alatt, mióta ezen a földgolyón (világkerekségen) élek, annyi minden történt velem, hogy az elkövetkezendő 92 év se lenne elég, ha el akarnám mesélni. Azért mondok 92 évet, mert én, ha választhatnék, százéves koromban szeretnék meghalni, előbb meghalni ugyanis nem igazán érdemes. Pont ezt mondom mindig a nagypapának is: - Nyolcvanhét évesen meghalni nem buli, nagypapa; halj meg százévesen, az király lenne, két akkora nullával, mint egy katedrális! Nem nagyon értem azokat a fontos személyiségeket, akik öreg korukban elkezdik megírni az emlékirataikat, aztán a végén csak egy 357 oldalas könyv lesz belőle.