Szellem, hol vagy? - Ó, Pénelopé! 2. [antikvár]

Sziasztok! A nevem Pénelopé, tizenegy éves vagyok, jó fej szülőkkel és egy liülye nővérrel áldott meg a sors. Van két barátnőm és egy szerelmem. Azt hiszem, kicsit fura vagyok, szeretek ugyanis beülni a buszmegállóba, és ott gondolkodni. Sokat, sőt állandóan gondolkodom. Az életet millió pillanatból álló kirakós játékként képzelem el: vannak köztük örömteliek és szomorúak, félelmetesek és káprázatosak; néha semmi se történik, máskor meg valami fantasztikus jön. Az élet ilyen: sose tudod, mire számíthatsz. Amit én nagyon érdekesnek találok. Ti mit gondoltok erről?